Hatala Péter

Hatala Péter képzőművész augusztusban töltött a Balatones rezidenciaprogram kereteiben három hetet a köveskáli alkotóházunkban. A művész, veszprémi születésűként, szorosan kötődik a környékhez, és szívesen vesz részt a térség kulturális értékeinek gyarapításában és fejlesztésében. A rezidencia időszak alatt a művész új anyagokkal és technikákkal is ismerkedett, műveiben pedig a minket körülvevő világtörténeti eseményekkel és az ezek okozta információs káosszal foglalkozik.

képzőművész

Hatala Péter képzőművész augusztusban töltött a Balatones rezidenciaprogram kereteiben három hetet a köveskáli alkotóházunkban. A művész, veszprémi születésűként, szorosan kötődik a környékhez, és szívesen vesz részt a térség kulturális értékeinek gyarapításában és fejlesztésében. A rezidencia időszak alatt a művész új anyagokkal és technikákkal is ismerkedett, műveiben pedig a minket körülvevő világtörténeti eseményekkel és az ezek okozta információs káosszal foglalkozik.

Hatala Péter
képzőművész
A BalaTones rezidenciaprogram következő művésze:

Hogyan indul egy átlagos napod?
Abban az esetben, ha határidős munkán dolgozom egy gyors kávé után már kezdem is a napom, és általában késő estig tart a munka Ennek eredményeképpen persze sok esetben a reggeli kezdés is kitolódik nálam. Ritkán unatkozom, mivel az alkalmazott művészeti munkáim miatt általában hónapokra be vagyok táblázva.


Hol kezdődik nálad az alkotás?
Minden táblaképem pontos mérethelyes kétdimenziós digitális terv alapján készül. Szeretem előre megtervezni és látni az alkotói folyamatokat és rétegrendeket. Ennek köszönhetően visszanyerem a befektetett időt is az alkotás ideje alatt.

Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?
Sok képzőművész hatott rám természetesen. Mindig szívesen gondolok Konkoly Gyulára, akivel a szakdolgozatom témájának kutatása miatt találkoztam. Sok technikai megoldás kapcsán is adott tanácsot, illetve a kortárs képzőművészeti élet működési rendszereiben is segített eligazodni. Birkás Ákossal is nagyon nagy élmény volt megismerkednem. Lelkileg is nagy hatással volt rám és bár indirekt módon, de az ezt megelőző években erős hatással volt a festészetemre.
Egy régi sorozatomnál Erwin Olaf fotóművész témáit, illetve tereit dolgoztam fel, és mivel azokban az időkben kevéssé voltak telítettek a közösségi portálok, megnézte a képeket és kihívott Dániába a következő megnyitójára.

Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?
Már kisgyermekkoromban képzőművész szerettem volna lenni és támogatott is ez ügyben a családom, tehát idejekorán eldőlt ez a kérdés. Emellett sok tudományág és technológia érdekelt. Apai ágon a felmenőim hét generációig az Aponyi Grófok műbútorasztalosai voltak. Már fiatalon használtam faipari gépeket. A művészeti munkák mellett most is foglalkozom belsőépítészeti tervezéssel és kivitelezéssel. Természetesen tervezőgrafikával is. Dolgoztam faipari tervezőként, de a kivitelezési munkákat is meg kellett tanulnom az összes gépen. Tanultam magasépítő technikusnak és műemlékfenntartónak is, de azt az iskolát otthagytam amikor felvettek az egyetemre. Szóval, hogy a kérdésre válaszoljak leginkább robotikával foglalkoznék, de bízom benne, hogy a képzőművészet is elég lesz nekem.​


Hol találsz inspirációt?
Napjainkban a legkézenfekvőbb inspirációs portál az Instagram és a Pinterest alkalmazásokban épített hálózat. A témáim kiválasztásában személyes élmények a meghatározóak. így például a „Do it at home” sorozatnál az extrém sportok űzésének élményei hatottak rám. A „Millitary Zoopolice” témakörben pedig napjaink geopolitikai átrendeződésére reflektálok állásfoglalás nélkül viszont erőteljes kritikai realista szemléletben. A képzőművészeti témáimat lehet Vates-képekként is értelmezni, mivel nem tudatosan, de illusztrálom velük az alkotást követő időszak eseményeit.

Melyik a kedvenc napszakod? Miért?
A kedvenc napszakom általában az esti órákban van, mivel ilyenkor tudok zavartalanul alkotni.

Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?
Mivel technokrata szemléletű vagyok, a kedvenc tárgyaim általában híradástechnikai gépek vagy munkagépek. Általában a legújabbak a kedvenceim. Így vagyok a festményeimmel is. Az egyik legjobb érzés amikor elkészül egy munka és az ember csak nézegeti a nap végén.

Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?
Az egyik kedvenc könyvem, amihez vissza-vissza nyúlok, Kurt Wehlte – A festészet nyersanyagai és technikái. Hasznos olvasmány mindenkinek, aki szeretne elmélyülni ebben a témában.

Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?
A legtöbb szofisztikált zenei irányzatot kedvelem és követem. Sokszor megrendít, hogy a mainstream zenék, amik eljutnak az átlagemberhez, milyen destruktív erejűek és nem értem, hogy mi az, ami miatt kedvelik ezeket. Napjainkban az értelmiséghez tartozó réteg nagy része is kifejezetten műveletlen zeneileg.
Annak érdekében, hogy erős kontrasztot említsek, a kedvenc kísérleti elektronikus előadóm a francia származású Mr. Oizo. Az Analog Worms Attack c. albuma a kedvencem. 

Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?
A legemlékezetesebb egy Daegu-i Art Fair volt, amin Dél-Koreában állítottunk ki pár éve, ahol Magyarországot képviseltük. Az egyik legkedvesebb viszont a budapesti 400 Klubban volt, ahol az Offline magazin volt a fő támogató. Ott az extrémsportos képeimet állítottam ki, és meghívtuk az akkori Európa bajnok ’The Conference Crew’ agresszív görkoris csapat tagjait, akik a térben felállított spind-félcsőben trükköztek.

Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?
A három hét alatt szeretném folytatni az aktuális programomat, illetve a sorozatomat, amit szeretnék bemutatni a Hybrid Art Space galériában.

Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?
„A Millitary Zoopolice” sorozat azt a minket érő világtörténeti eseményekből fakadó információs káoszt hivatott bemutatni, ami körülvesz minket. Illusztrálva azt a jelenséget, ahol az egyik percben egy háborúról kapunk hírt. Még fel sem fogtuk és a következő hír pedig, hogy cuki gorillák születtek az Új Guineai állatkertben. A szóösszetétel direkt mondanivalóját tekintve a ’katonai rendőrség’ képviselői állat figurák, akik emberi attitűdöket jelenítenek meg, illetve kritikai szemléletben kontemplálva igyekeznek irányt mutatni a dogmák által megbéklyózott fölösleges tudati processziók áldozatainak, az emberiség tagjainak.

Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?
Kusovszky Bea akivel eltöltenék egy szép estét. Ha van rá lehetőségünk, szeretünk együtt menni rezidencia programokra, és biztosan nem is örülne, ha mással vacsoráznék egy illusztris holdfényes estén.


Hogyan jelenik meg az életedben és a művészetedben a fenntarthatóság?Mivel általában ipari anyagokkal dolgozom, van bőven lehetőségem felhasználni őket a művészeti munkáimhoz is. A rezidencia program alatt egy polymer emlékező szövet felhasználásával kísérletezek majd. Ezzel az anyaggal helyettesítem a vásznakat, mivel az eddigi próbák során kiderült, hogy a modern kültéri anyagok sokkal magasabb kinetikai és vegyi igénybevételnek tudnak megfelelni, mint a tradicionális elődjeik. Nagy energiát fordítottam a pályám során a természetes alapanyagok használatára. Magam kevertem pigmentekből és kötőanyagokból a legtöbb festékemet és alapozóanyagomat. Ez is egy fenntarthatósági szemlélet. Egy másik út az, amin most haladok, ahol az ipari termelésben létrejött maradék anyagokat hasznosítom újra, ezzel csökkentve az ökológiai lábnyomunkat.


Mit jelent számodra a Balaton? Milyen élmények, emlékek, gondolatok, érzések jutnak róla eszedbe?
Számomra a Balaton-felvidék a szülőhazám, mivel Veszprémi születésű vagyok. Sok nyarat töltöttem a parton. Bár nagyon jól érzem magam Budapesten is, mégis ez a térség az igazi otthonom. Jól eső és büszke érzéssel tölt el látni a régió egzisztenciális és kulturális fejlődését, és szeretnék még inkább részt venni ezen értékek fejlesztésében a VEB Európa Kulturális Főváros események időszakában is.