1. Hogyan indul egy átlagos napod?
   Annamária (A): Kávéval. A reggeli kávé kimaradhatatlan. :)
   
   Tien (T): Itt Köveskálon azzal kezdem a napot, hogy körbe megyek a faluban, élvezem a táj szépségét, megállok a „könyves” buszmegállónál (ahol egy zongora is van). Minél jobban meg szeretném ismerni az itteni mindennapokat.
    

2.  Hol kezdődik nálad az alkotás?
   A: Nem csupán a konkrét műtermi munkával, az életem minden pillanatában lehet olyan benyomás, amit később fel fogok használni. Van, hogy egy-egy témát, motívumot egy utazás vagy séta alkalmával találok meg. Van, amikor tudatosan tervezek, fejlesztek egy-egy ötletet, akkor is sok az adatgyűjtés, a vázlat, terv, ami a konkrét munkát megelőzi.
   
   T: Bárhol kezdődhet. Mindig van nálam egy vázlatfüzet, hogy tudjak dolgozni, ha jönnek az ötletek.
   ​

3. Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?
   A: Rengeteg nevet tudnék említeni a művészet története során. Néhány ebből: William Turner késői képei, akvarell vázlatai. A Távol- Keleti Tus festészet, az Európai Középkor, és az ókori kertábrázolások (pl: Lívia villa) Edvard Hopper, Kazimir Malevics, Mark Rothko, és még sokan mások...
   
   T: A természet, könyvek, valamint Nguyen Du, Thich Nhat Hanh, Rabingranath Tagor, Lao Tzu, Chuang Tzu, Yves Klein, Christian Boltanski, Mark Rothko.
   ​

4. Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?
   A: Gyerekkoromban nagyon szerettem a természetben lenni, állatokat, és növényeket megfigyelni, kavicsokat, köveket gyűjteni. Ha nem művész lettem volna, valószínűleg természetbúvár, vagy biológus.
   
   T: Szabad ember. És senki.
   ​

5. Hol találsz inspirációt?
   A: Sok mindenből inspirálódhat az ember. Legtöbbször utazások során, a természet formáiból, de sokszor gyűjtök anyagot múzeumok anyagából is.
   
   T: Az életben.
   ​

6. Melyik a kedvenc napszakod? Miért?
   A: A hajnal, és a késő délután, azért mert ekkor a legszebbek a fények.
   
   T: Kora reggel. Ez a legkreatívabb időszak. Az elmém üres. Gyakran jönnek ilyenkor új ötletek.
   ​

7. Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?
   A: Az egyik leginkább fontos tárgy számomra egy megkövesedett csiga ház, amit 5 éves koromban találtam egy patakban véletlenül. Azóta velem van. Valahogy benne van az idő végtelensége, és relativitása, az emberi lét titka.
   
   T: Nincs kabalám.
   ​

8. Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?
   A: Sok mindent olvasok. Szépirodalmat, művészeti írásokat stb.. idővel, hogy melyik éppen a kedvenc, mindig változik. Nem igazán tudnék egyet kiemelni. Techy Olivér Buddha c. könyvét mindenképpen ajánlanám. Azért mert Buddha történetét, és tanításait, sajátos szemszögön keresztül mutatja be, a fordítások saját fordításai legtöbbször.
   
   T: I Chin: A változások könyve. Azért ajánlom, mert segít az állandó változás folyamatában látni a dolgokat.
   ​

9. Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?
   A: A Jazz zenét szeretem, magam is szaxofonoztam régen. Szabados György zeneszerző mind gondolkodó, mind zenész nagy hatással volt rám.
   
   T: A fado zene. Nehéz megmagyarázni, hogy miért.
   ​

10. Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?
    A: Talán a legemlékezetesebb 2009-ben a Római ösztöndíj alatt töltött idő. Nagyon szeretem Rómát, és rengeteg inspirációt jelentett az ott töltött időszak.
    
    T: Nem is annyira siker, de a legemlékezetesebb élményem az volt, amikor 1995-ben először volt egyéni kiállításom a hollandiai Leiden-ben, az Amber Gallery-ben.
    ​

11. Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?
    A: Munkát, feltöltődést.
    
    T: Hogy olyan jelentőségteljes műalkotásokat hozzak létre, amelyek jól tükrözik a Second Life témáját.
    ​

12. Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?
    A: Leginkább a kreativitást, és a közösségi együttműködést emelném ki. Le Thua Tien vietnami képzőművésszel közösen dolgoztunk, és hajtogattunk origami Lótuszokat egy hatalmas épületfóliából. A sok kis lótuszt, a tájban, és a faluban is installáltuk és jó volt látni, ahogy a már generációk óta Köveskálon élő emberek érdeklődéssel fogadták, bekapcsolódtak a játékba. Hirtelen más szemszögből látták a megszokott épületeiket. Az egész üzenete tulajdonképpen ez: hogy a korábban emberek számára készült hirdető felület, egy kreatív, bárki által folytatható alakítható játékká válik, de akár személyes tárggyá is, hiszen bárki, aki a jövőben folytatja, haza is viheti emlékbe.
    
    T: Fontos, hogy leüljünk és átgondoljuk, hogy milyen törékeny Földanyánk most. Mindannyian kapcsolatban állunk egymással és a Földdel is. Az újrahasznosítás egy olyan tevékenység, amit mind együtt csinálhatunk. A művészet egy csodálatos eszköz a hulladékok fel- és átdolgozására mind a környezetünkben, és mind a gondolkodásmódunkban is.
     

13. Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?
    ​A: Művész barátaim, akikkel most nem tudtam találkozni.
    
    T: A Hold.
    ​

14. Hogyan jelenik meg az életedben az újrahasznosítás és a fenntarthatóság?
    A: Igyekszem az alapvető dolgokat követni: Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, nem használok fölösleges dolgokat, és technikai berendezéseket, részt veszek önkéntes szemét gyűjtésben.
    
    T: A mindennapi életem szerves része.

​