Mi az a trash art?

A trash artot – más néven junk artot – a korai 20. század modernista lázadása szülte, a szakítás a hagyományos anyagokkal és a társadalmi szokásokkal. Az alkotások témája kitágult, és az inspiráció is megváltozott. A szemétművészet célkeresztjében a mainstream fogyasztói társadalom és a hozzá köthető jelenségek állnak, melyek szintén ebben a században születtek az újvilágban.

 

A Budapest Bank és a HybridCycle művészeti pályázatának keretében is egy trash art alkotás született, amelyet Posta Veronika és Puskás Szabolcs tervezett és kivitelezett. A Budapest Bank két központi irodájában a szokványos papír-, fém- és műanyaggyűjtő szemetes mellett egy harmadik, irodai szerek számára fenntartott kukát is kihelyeztek. Azt a szobrot, amely a több hónap alatt összegyűlt szelektív hulladékból készült, a bank központi irodájában állították ki, ezzel is felhívva a figyelmet a környezetvédelemre.

 

A budapesti és a békéscsabai központban összesen 6 m3 szelektív hulladék gyűlt össze. Az átválogatást követően 4 m3 PET és alumínium, valamint körülbelül 6 kg írószer-alapanyag felhasználásával készítette el a szobrot Posta Veronika.

 

Mit jelent számodra a trash art?

- A hagyományos művészeti ágakban szűz anyagokkal dolgozunk. Gondolok itt a vászonra, a festékre vagy akár az agyagra. A junk art abban más, hogy alkalmazkodnod kell a kész formákhoz, gondolok itt a PET-re vagy akár az alumínium dobozokra, de még a felhasznált „festéknek” is adott formája van.

A kihívást láttam meg a projektben. Izgalmas olyan dologból alkotni, ami másnak már szemét. Az újrafelhasznált anyag persze megköti az ember kezét, de élmény volt kitalálni olyan technikákat, módszereket, amelyekkel kialakíthatom a fejemben megszületett mozzanatokat.

 

Művészeti ág vagy figyelemfelhívás?

- Ez a kettő mindenképpen összemosódik. Már önmagában az elgondolkodtató, hogy elkezdtünk szeméttel dolgozni. A modern ember futószalagon gyárt dolgokat, amelyek utána egyből a szemetesbe kerülnek.

Nekem az tetszett a legjobban a projektben, hogy az alapanyagot a dolgozók gyűjtötték össze. Minden szemét átment a kezemen, kicsit formáltam rajtuk, és rögzítettem őket. Eközben végig úgy éreztem, hogy a hulladékoknak saját történetük van. Lehet, hogy egy fontos megbeszélés vagy egy baráti csevej közben fogyott ki a kezemben tartott italospalack, majd került a szelektív hulladék közé. Egy kicsit én is része lettem a történetüknek. Így lettek szereplői a dolgozók is az én üzenetemnek, hiszen tudatosan, céllal gyűjtötték a hulladékot.

 

Mit ábrázol a művetek?

- Ketten vágtunk bele a pályázatba, a terveket Puskás Szabolccsal közösen készítettük, a kompozíciót és a kivitelezést pedig már én fejeztem be.

A szobor háromszög alapú acéloszlopokból áll. Ezeknek az oldalain alakítottam ki a mozaikokat. Látható egy nagyobb felnőtt- és egy kisebb gyerekkéz, amelyek egymásba kapaszkodnak. Ez azt szemlélteti, hogy voltunk, vagyunk és leszünk a Földön. De helyet kapott egy tollakból kirakott óra és egy üdítős dobozokból megformált Földgömb is. Ezekkel azt üzenem, hogy figyeljünk a bolygónkra, ne szemeteljük tele. Az óra tulajdonképpen azt „kérdezi”, hogy vajon mikor lesz túl késő cselekedni. A másik oldalon a Budapest Bank logóját, a napot és a virágokat igyekeztem ábrázolni. Kifejezetten nehéz volt természetes formákat – amilyen a virág is – élettelen hulladékból megformálni. A háromszögek belső oldalai tükröződő anyagból vannak. A koncepció része, hogy az ember – miközben átsétál az oszlopok között – középen megállva meglátja magát a tükrökben a szemét között. A mű így teljes. Úgy gondolom, ha azokban a dolgozókban, akik megnézik az alkotásom, tudatosodik, hogy ők már tettek a környezetükért. Nap mint nap látva a szobrot pedig eszükbe jut majd, hogy továbbra is tenniük kell.

​

A teljes cikk a www.greendex.hu oldalon olvasható.

Szerző: Hajas Gyula Bence

Fotók: Sin Olivér