1. Hogyan indul egy átalagos napod?
    Napjaim általában egy megszokott, jól bejáratott mintának megfelelően indulnak. Fontosnak tartom a szokásokat, azok nélkül, úgy érzem káosz vesz körül. Az utóbbi időben úgy indulnak a napjaim, hogy ébredés, és egy pár perces jóga után jobb lábbal kikelek az ágyamból, majd eldöntöm magamban, hogy jó napom lesz. Nem tartom magam babonásnak, de ezt a kis rituálét nagyon szeretem. A reggelit, és a kávémat minden nap, ha az időjárás úgy engedi, a kertben fogyasztom el és figyelem, hogyan ébredezik a természet, és vele együtt én is egyre éberebbé válok. Nem szeretem a rohanós reggeleket, sokkal inkább időt és figyelmet fordítok a részletekre, reggeli fényekre, illatokra. Ez a tíz perces tevékenység teljesen fel tud tölteni a napomhoz kellő energiával, ami szerintem elengedhetetlen. Immáron telis-tele tettvággyal és energiával kezdem meg a reggeli készülődésem, majd egy alapos gondolatrendezés után elkezdek dolgozni.
     

  2. Hol kezdődik Nálad az alkotás?
    Szerintem az alkotási folyamat legfontosabb fázisa az elején képzeletbe szökő legelső gondolatok, érzések, az ötlet által ébredt katarzis érzése, a tettvágy felcsiholódása. Az, amikor az ember úgy alszik el, és úgy ébred egy új napra, hogy csakis az alkotás kristálytiszta képe lebeg a szeme előtt, a tartalmi hátterétől libabőrös lesz vagy éppen az Isteni nyugalom telepedig a lelkére. Miután az ötlet megérintette a lelkemet, a részletek kidolgozására irányul a figyelmem. Anyagok, alakok, sketchek, fények, színek vannak ilyenkor a segítségemre, és persze a fejemben létező kép, mely végig mutatja az utat.
     

  3. Hol találsz inspirációt?
    Esetemben három féleképpen mehet végbe az alkotás. Van, mikor direkt inspirálódó túrákat, sétákat, kutatásokat, gyűjtéseket tervezek el, és ezekből az élményeimből táplálkozva, őket lefordítva a saját nyelvemre igyekszem kifejezni a saját eszközeimmel. Máskor a feladat adott, olyan esetben nagyon figyelem a belső hangom, hogy mit mond, mikor azt először hallom, olvasom. Általában már akkor beugrik egy kép, melyet folyamatosan pontosítok az alkotás folyamán. Szívemhez tán legközelebb áll, mikor hallok egy történetet, olvasok valamit, ami megérint, látok valamit, ami megbabonáz, és felcsiholódik bennem a szenvedélyes tettvágy, hogy mind ezeket alkotásba önthessem.
     

  4. Kedvenc napszak?
    Igaz, abszolút nem vagyok reggeli típusú ember. Általában az egész délelőttre szükségem van, hogy felpörögjek, viszont késő estig tudok dolgozni. Ez nem a legoptimálisabb, viszont tény, hogy délután, este tudok produktívabb lenni. Ennek ellenére azt kell, hogy mondjam, hogy a hajnal és a reggel a kedvenc napszakom. Eltekintve a ténytől, hogy nem csattanok ki az energiától, de a reggelben van valami megfoghatatlan varázslat. A természetben lenni reggel, mikor a kelő nap aranyában fürdik a táj, a madarak csicseregnek és az új napban rejlő lehetőségektől virul az ember lelke, számomra igazán magával ragadó. 
     

  5. Kedvenc tárgy, kabala?
    Bár ahogy említettem, nem tartom magam kimondottan babonásnak, de bizony a kis tárgyaimhoz tűzön-vízen át ragaszkodom. Őket mindig magammal viszem, bárhová is tartok, akármilyen nagyobb esemény történjék az életemben. A legkedvesebb kabalám egy kis kerámia madárka, melynek a története örökké a szívem mélyén virágzik, egy csodaszép gyűrű, melyet a szüleimtől kaptam, illetve az összes levél, képeslap melyekre a szeretteim írták érzéseiket.
     

  6. Kedvenc olvasmány?
    A kedvenc olvasmányom a Vadvirágok Lányai, Kimberley Freeman-től. Ez a kis könyv magában foglalja az egész lelki világom, úgy érzem. Mindent, ami én vagyok. Nem számít hányadszorra olvasom, mindig megtelik tőle szeretettel a szívem. Az olyan jellegű olvasmányokat szeretem, amik tanítanak, vezetnek az úton, le lehet belőle szűrni valamit a saját életünkre nézve. Szerintem ez hatalmas ajándék egy könyvtől.
     

  7. Mi az eddigi legnagyobb tanulság, élettapasztalat, amit szereztél?
    A legnagyobb tanulság az eddigi életemben, mely nap, mint nap előtérbe kerül, hogy sose a teljes egész képet nézzük, hanem mindig a következő lépcsőfokra koncentráljunk. Persze, fontos, hogy lássuk a célt, ami magunk előtt lebeg, ahova visz az utunk, ami segít a döntéshozatalban, ugyanakkor mindig legyünk tudatában, hogy azt a célt lépésről lépésre lehet csupán elérni, és ez így szép. Ha a következő lépésre fókuszálunk, nem tűnik olyan rémisztően nagy falatnak az élet. Egy másik nagy tanulság pedig, hogy az ember higgyen magában, hogy ne mások határozzák meg a személyét, hanem ő maga. Lássa tisztán mi az a világ, ami benne él.
     

  8. Ki lenne az álom vacsoravendéged?
    Az álom vacsoravendégem egy olyan Hölgy lenne, akinek még a nevét sem tudom. Egy magyar népművészeti könyvben leltem rá a portréjára, és annyira sokatmondó a tekintete, hogy egyből megragadta a figyelmem. Emlékszem, először percekig bámultam a képre, megfogott. Annyira érdekel, milyen lehetett az élete, és akkoriban, 100 éve az élet. Milyen volt a falukép, milyen volt akkoriban nőnek lenni, mit jelentett számára a népi kultúránk, milyen örömei, fájdalmai, gondolatai voltak, milyen gondokkal kellett megküzdenie nap, mint nap, és miről fecsegett a barátnőivel, mikor a templomba tartottak. Érdekel, mert olyan titokzatosan néz, biztos vagyok benne, hogy a pillantása mögött történetek lapulnak. És abban is biztos vagyok, hogy ezek a történetek utat mutatnának a jelenben is.
     

  9. Legnagyobb úticél?
    Szerencsés vagyok, mert őszintén tudom mondani, hogy a legnagyobb úticélom egy virágos rét, vagy egy zalai domboldal. Ezek a kis finom dolgok, helyszínek teljesen ki tudnak kapcsolni. De ha valóban egy nagy úticélt kell, hogy mondjak, akkor keletre mennék. Még nem tudom, pontosan hová, de mindenképpen olyan helyre, ami harmóniában van a természettel, és el tudom sajátítani a jóga, meditáció, lelki egyensúly, slow life, mindfulness alapjait.
     

  10. Mit vársz leginkább a rezidenciaidőszaktól?
    A rezidencia program olyan lenyűgöző helyszínen van, ami szintén lehetne a legnagyobb úticélom egyike. Szeretném ezen a káprázatos helyen átadni magam az alkotás örömének, feltöltődni, meglátni a szépet, elcsendesülni. Továbbá tökéletes lehetőség nyílik arra, hogy teljes erőbedobással, és minden figyelmemmel egy projektre fókuszáljak, ami nagyon kedves számomra.
     

  11. Mi akartál lenni gyerekkorodban?
    Születésem óta kis furcsaság vagyok. Az iskolában sem találtam úgy a helyemet sosem, mert mindig a művészet érdekelt. Mindig rajzolni, festeni, barkácsolni szerettem. Így amint fogalmam lett róla, hogy vannak olyan szakmák, ahol bizony ezek a dolgok vannak a középpontban, onnantól csak is erre irányult a figyelmem, ráadásul Édesanyám lakberendező, így elég hamar eldöntöttem milyen szakma illik hozzám a legjobban, miben tudok leginkább kiteljesedni. A megvilágosodásom előtt természetesen úszónő, állatorvos, és egyéb, a művészettől teljesen távoli gyermek célokat rebesgettem.
     

  12. Mivel foglalkoznál, ha nem művész lennél?
    Ha nem jöhetne szóba semmilyen művészeti pálya, akkor szívesen lennék a tulajdonosa egy szépséges, nyugodt, dimbes-dombos tájon álló kis kúriának, aminek pár szobáját kiadnám, az ételeket én készíteném a vendégeknek, ugyanis nagyon szeretek sütni-főzni. Az asztalokon pedig mindig frissen vágott vadvirágok virítanának. Illetve nagyon érdekel a népművészet, néprajzkutatás, így azzal is roppant szívesen foglalkoznék.
     

  13. Melyik másik művészeti ágban alkotnál szívesen?
    Bevallom, olyan személyiség vagyok, hogy minden érdekel, és mindenbe belekezdek, de türelmetlen vagyok, nem hagyok elég időt a tényleges tanulási folyamatnak. Viszont ennek az előnye az, hogy már sok-sok művészeti területbe betekintést nyerhettem. Ezek közül talán a legkiemelkedőbb a festészet. Így ha másik művészeti ágat kellene választanom, az a festészet vagy a népi iparművészet lenne.
     

  14. Hogy néz ki egy átlagos vasárnapod?
    Egy átlagos hétvégi reggelem nagyon hasonlóképpen indul a hétköznapi reggeleimhez képest, azzal a kivétellel, hogy kicsit tovább alszom, és több ideig nyújtózom az ágyban ébredés után. Több időt hagyok a kertben elfogyasztott reggelim élvezésére, a szép részletekben való elmerülésbe, és valami különlegesebb ételt készítek magamnak. Számomra ez a nap a dolgok elcsendesüléséről, a pihenésről, a következő hétre való felkészülésről szól.
     

Peredi Dorottya

Ismerjétek meg rezidenciaprogramunk képzőművészeit! Új sorozatunkban rövid kérdések mentén mutatjuk be nektek azokat a művészeket, akik alkotóházunkban három héten keresztül a fenntarthatóság jegyében alkothatnak. A bemutatkozást Peredi Dorottya formatervezővel folytatjuk.

formatervező

Ismerjétek meg rezidenciaprogramunk képzőművészeit! Új sorozatunkban rövid kérdések mentén mutatjuk be nektek azokat a művészeket, akik alkotóházunkban három héten keresztül a fenntarthatóság jegyében alkothatnak. A bemutatkozást Peredi Dorottya formatervezővel folytatjuk.

Peredi Dorottya
formatervező