Kiss Zsuzsanna

A 2022-es BalaTones művészeti rezidenciaprogram idei utolsó művésze Kiss Zsuzsanna, fotóművész. Az elsősorban 80-as, 90-es évekből inspirálódó fotós a Balaton-felvidéken is megtalálta a kapcsolódást a környék és az alkotói iránya között, és bár korábban nem ismerte jól a régiót, elmondása szerint a jövőben több időt tervez eltölteni a térségben.

fotóművész

A 2022-es BalaTones művészeti rezidenciaprogram idei utolsó művésze Kiss Zsuzsanna, fotóművész. Az elsősorban 80-as, 90-es évekből inspirálódó fotós a Balaton-felvidéken is megtalálta a kapcsolódást a környék és az alkotói iránya között, és bár korábban nem ismerte jól a régiót, elmondása szerint a jövőben több időt tervez eltölteni a térségben.

Kiss Zsuzsanna
fotóművész
A Balatones rezidenciaprogram következő művésze:

Hogyan indul egy átlagos napod?

Egyből zenét kapcsolok. Utána jöhet egy kávé vagy tea, attól függ hogy ébredek.


Hol kezdődik nálad az alkotás?

Erről szavak jutnak eszembe: zene, film, emberek, utazás, ruhák… Talán ezek egyvelege, és általában megszületik egy hangulat, ötlet, majd hozzá képek a fejemben.


Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?

Annie Leibovitz amerikai fotográfus az első számú kedvencem, az összes munkája magával ragad és lenyűgöz. Szeretem, hogy minden stílusban és korszakban megállja a helyét az emberábrázoláson belül. Legyen szó a 80-as évek rock’n’roll fotóiról, vagy II. Erzsébet királynő otthonában készült kifinomultabb portrésorozatról. Sokoldalú és egyértelműen kimagasló stílusérzékről tanúskodó művész.


Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?

Nálam nem volt teljesen egyértelmű a pályaválasztás, kis kitérővel kerültem az utamra. Egész kicsiként orvos szerettem volna lenni, valószínű mert első számú példaképem, édesanyám is az. Aztán 12 évesen megkaptam az első fényképezőgépemet, és ki sem lehetett szedni a kezemből. 18 évesen, pályaválasztáskor mégis a jogi egyetem mellett döntöttem, amit el is végeztem és aktívan újra csak 2020 eleje óta fotózom. Ma már nincs más opció, csak a fényképezéssel és videózással szeretnék foglalkozni, ebben teljesen megtaláltam önmagam (vagy inkább visszataláltam önmagamhoz…).


Hol találsz inspirációt?

Kedvencem a 80-as, 90-es évek időszaka, rengeteg videoklipet és filmet megnéztem már ebből a korszakból. Sokszor próbálom rekonstruálni ezt az érát, aki ismeri a munkáim ezt nem tudja nem észrevenni. :)


Melyik a kedvenc napszakod? Miért?

Az este a kedvencem, és ez mindig is így volt. Tanulni is éjszaka tudtam, amikor lecsendesedett a világ. Emellett az estét érzem a “legbeszélgetősebb” napszaknak, amit imádok!


Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?

Alapvetően nem ragaszkodom tárgyakhoz, de kabaláimnak mondhatjuk a kameráimat.


Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?

Általánosságban nagyon szeretem Márai Sándort és a pszichológiai témájú könyveket, de most az a konyv van rám legnagyobb hatással, amit utoljára olvastam: A döntés, Edit Eva Eger írása. Nem tudtam letenni. Ez a könyv hálát tanít, a mindennapokért, az egészségért és a biztonságért, emellett arra ösztönöz, hogy értékeljük jobban azt, amink van, de soha ne adjuk fel a reményt, hogy bárhonnan is indultunk, bátorsággal és kitartással el tudjuk érni az álmainkat.


Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?

2005 óta mondom azt, hogy a U2 a kedvenc zenekarom. Az ő történetüket és dalaikat ismerem legjobban, de rengeteg féle zenét szeretek. Nálam folyton szól valami, amikor egyedül vagyok, dolgozok vagy sétálok. Mostanában leginkább a 80-as évek indie zenéit hallgatom, de vannak nálam is korszakok. Amikor Olaszországban éltem, olasz zenéket hallgattam, ha spanyol nyelvterületen töltöttem több időt, akkor leginkább reggaetont, és így tovább. Sokat utazok és akkor a legautentikusabb élmény átélése érdekében mindig helyi zene szól a fülembe.


Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?

Az, hogy rengeteg nagyszerű embert fotózhattam és ismerhettem már meg a fotózás által. Ez a folyamat mindig egy bensőséges viszony a modellekkel, még ha néha nagyon rövid időről is van szó. Nekem ez állandó élmény, siker pedig főleg ha elégedettséget látok az eredmény kapcsán.


Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?

Szerettem volna új művészeket megismerni, akik inspirálóak számomra. Ez sikerült is, nem számítottam rá, de fontos barátságok szövődtek a rezidencia időszak alatt.

Emellett hatalmas izgatottsággal kezdtem bele a projectembe ami számomra nagyon fontos témáról szól és amit hálás vagyok hogy a programnak köszönhetően megvalósíthattam.


Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?

A használt ruhák fontosságára szeretném felhívni a figyelmet, hogy kevés pénzből is lehet vagányan, stílusosan öltözködni, ezáltal ráadásul a környezetünket is nagyban védjük!


Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?

Azok a fiatal kortárs művészek, akik jelen voltak az én turnusom idején: Békési Ervin, Hatala Péter, Kusovszky Bea és Végh Júlia. Minden este együtt vacsoráztunk, és szuper volt a hangulat.

Persze ha például Bono vagy Johnny Depp megjelentek volna, nem utasítom el a lehetőséget…!!!! :)


Hogyan jelenik meg az életedben és a művészetedben a fenntarthatóság?

Sokat fotózok lejárt negatív filmekre, és van kb. 7 darab használt kamerám. Igazából csak használt kellékekkel dolgozom szinte. Még sosem hagytak cserben (kopp-kopp).


Mit jelent számodra a  Balaton? Milyen élmények, emlékek, gondolatok, érzések jutnak róla eszedbe?

Én nem igazán ismertem túl jól a balatoni térséget, de most volt alkalmam 3 hetet eltölteni a Balaton-felvidéken. Csodálatos helyszín, szerintem innentől kezdve minden évben járok majd.