HC: Hogyan érezted magad az alkotóházban? Mennyire volt számodra inspiráló a balatoni táj?
KA: Az alkotóház és az egész környék is hihetetlen nyugalmat árasztott és rendkívül jó volt kiszakadni a budapesti légkörből. Nagyon sok információt megtudtam a helyről, eleve direkt egy kis kutatómunkával indult ez a három hét.  Minél többet meg szerettem volna tudni akár a növényvilágról, az építészetről, illetve a hagyományokról is – mint például a ruhák mosása kútvízben és ehhez hasonló témák. Szerencsére éppen szüreti hétvégére érkeztem meg, így minden faluban, minden tájházban elmesélték a különböző érdekes hagyományokat, a Balatonnal összefüggésben is.

​

HC: Az ott eltöltött három hét volt-e hatással az azóta készült munkáidra?
KA: Még nincsen tényleges eredménye, de gyűjtöttem helyi vitorlásvásznakat és más anyagokat, amikkel terveim vannak 😊. Illetve a balatoni alga és nád is felmerült, mint alapanyag, ezekkel kapcsolatban pedig már tervben van egy új kiállítás is.

​

HC: Mi történt a rezidenciaprogram óta a művészi életed területén?

KA: Rengeteg tervezési és ruhakészítési projektünk volt a Pinkponilo-val, aktív egyetemi munkáink is vannak a METU-n, csapatunk egyik tagjának, Burány Verának pedig volt egy kiállítása az Eleven Tavasz Fesztiválon, METU hallgatókkal közösen. Emellett pedig folyamatban van különböző előadásokhoz és fellépésekhez való ruhák és jelmezek tervezése is. Illetve kaptam egy kutatói ösztöndíjat, így fél évet Berlinben fogok majd dolgozni.

​

HC: Mit üzensz azoknak, akik most terveznek jelentkezni a programba?

KA: Azt üzenném, hogy ne habozzanak! Szerintem a mai világban mindannyiunkat folyamatosan rengeteg hatás ér, állandó rohanás, rengeteg elintéznivaló szedi szét a napjainkat és ez a lehetőség, ahol egy ilyen hihetetlenül nyugodt és relaxált környezetben tudunk alkotni, annyira egyedülálló, hogy nem szabad kihagyni.