Őry Annamária

Idén a győri Széchenyi István Egyetem is a Balaton-felvidéket választotta művészeti rezidenciaprogramjának helyszínéül egy újszerű, izgalmas lehetőséget kínálva az újrahasznosítás és a fenntarthatóság témái iránt érdeklődő művészek számára. A program során a Circular Life Concept (CLC) gyűjtési akciójának köszönhetően, a szelektált hulladékoknak új esélyt adva, a fenntartható művészet sokszínű eszköztárával mutathatják be a résztvevő alkotók egy második esély, egy második élet lehetőségét.

A Second Life rezidenciaprogram első két művésze:
képzőművész

Idén a győri Széchenyi István Egyetem is a Balaton-felvidéket választotta művészeti rezidenciaprogramjának helyszínéül egy újszerű, izgalmas lehetőséget kínálva az újrahasznosítás és a fenntarthatóság témái iránt érdeklődő művészek számára. A program során a Circular Life Concept (CLC) gyűjtési akciójának köszönhetően, a szelektált hulladékoknak új esélyt adva, a fenntartható művészet sokszínű eszköztárával mutathatják be a résztvevő alkotók egy második esély, egy második élet lehetőségét.

Őry Annamária
A Second Life rezidenciaprogram első két művésze:
képzőművész

Hogyan indul egy átlagos napod?
Annamária (A): Kávéval. A reggeli kávé kimaradhatatlan. :)
Tien (T): Itt Köveskálon azzal kezdem a napot, hogy körbe megyek a faluban, élvezem a táj szépségét, megállok a „könyves” buszmegállónál (ahol egy zongora is van). Minél jobban meg szeretném ismerni az itteni mindennapokat.


Hol kezdődik nálad az alkotás?
A: Nem csupán a konkrét műtermi munkával, az életem minden pillanatában lehet olyan benyomás, amit később fel fogok használni. Van, hogy egy-egy témát, motívumot egy utazás vagy séta alkalmával találok meg. Van, amikor tudatosan tervezek, fejlesztek egy-egy ötletet, akkor is sok az adatgyűjtés, a vázlat, terv, ami a konkrét munkát megelőzi.
T: Bárhol kezdődhet. Mindig van nálam egy vázlatfüzet, hogy tudjak dolgozni, ha jönnek az ötletek.

Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?
A: Rengeteg nevet tudnék említeni a művészet története során. Néhány ebből: William Turner késői képei, akvarell vázlatai. A Távol- Keleti Tus festészet, az Európai Középkor, és az ókori kertábrázolások (pl: Lívia villa) Edvard Hopper, Kazimir Malevics, Mark Rothko, és még sokan mások...
T: A természet, könyvek, valamint Nguyen Du, Thich Nhat Hanh, Rabingranath Tagor, Lao Tzu, Chuang Tzu, Yves Klein, Christian Boltanski, Mark Rothko.

Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?
A:
Gyerekkoromban nagyon szerettem a természetben lenni, állatokat, és növényeket megfigyelni, kavicsokat, köveket gyűjteni. Ha nem művész lettem volna, valószínűleg természetbúvár, vagy biológus.
T: Szabad ember. És senki.

Hol találsz inspirációt?
A: Sok mindenből inspirálódhat az ember. Legtöbbször utazások során, a természet formáiból, de sokszor gyűjtök anyagot múzeumok anyagából is.
T: Az életben.

Melyik a kedvenc napszakod? Miért?
A: A hajnal, és a késő délután, azért mert ekkor a legszebbek a fények.
T: Kora reggel. Ez a legkreatívabb időszak. Az elmém üres. Gyakran jönnek ilyenkor új ötletek.

Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?
A: Az egyik leginkább fontos tárgy számomra egy megkövesedett csiga ház, amit 5 éves koromban találtam egy patakban véletlenül. Azóta velem van. Valahogy benne van az idő végtelensége, és relativitása, az emberi lét titka.
T: Nincs kabalám.

Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?
A: Sok mindent olvasok. Szépirodalmat, művészeti írásokat stb.. idővel, hogy melyik éppen a kedvenc, mindig változik. Nem igazán tudnék egyet kiemelni. Techy Olivér Buddha c. könyvét mindenképpen ajánlanám. Azért mert Buddha történetét, és tanításait, sajátos szemszögön keresztül mutatja be, a fordítások saját fordításai legtöbbször.
T: I Chin: A változások könyve. Azért ajánlom, mert segít az állandó változás folyamatában látni a dolgokat.

Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?
A: A Jazz zenét szeretem, magam is szaxofonoztam régen. Szabados György zeneszerző mind gondolkodó, mind zenész nagy hatással volt rám.
T: A fado zene. Nehéz megmagyarázni, hogy miért.

Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?
A: Talán a legemlékezetesebb 2009-ben a Római ösztöndíj alatt töltött idő. Nagyon szeretem Rómát, és rengeteg inspirációt jelentett az ott töltött időszak.
T: Nem is annyira siker, de a legemlékezetesebb élményem az volt, amikor 1995-ben először volt egyéni kiállításom a hollandiai Leiden-ben, az Amber Gallery-ben.

Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?
A: Munkát, feltöltődést.
T: Hogy olyan jelentőségteljes műalkotásokat hozzak létre, amelyek jól tükrözik a Second Life témáját.

Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?
A: Leginkább a kreativitást, és a közösségi együttműködést emelném ki. Le Thua Tien vietnami képzőművésszel közösen dolgoztunk, és hajtogattunk origami Lótuszokat egy hatalmas épületfóliából. A sok kis lótuszt, a tájban, és a faluban is installáltuk és jó volt látni, ahogy a már generációk óta Köveskálon élő emberek érdeklődéssel fogadták, bekapcsolódtak a játékba. Hirtelen más szemszögből látták a megszokott épületeiket. Az egész üzenete tulajdonképpen ez: hogy a korábban emberek számára készült hirdető felület, egy kreatív, bárki által folytatható alakítható játékká válik, de akár személyes tárggyá is, hiszen bárki, aki a jövőben folytatja, haza is viheti emlékbe.
T: Fontos, hogy leüljünk és átgondoljuk, hogy milyen törékeny Földanyánk most. Mindannyian kapcsolatban állunk egymással és a Földdel is. Az újrahasznosítás egy olyan tevékenység, amit mind együtt csinálhatunk. A művészet egy csodálatos eszköz a hulladékok fel- és átdolgozására mind a környezetünkben, és mind a gondolkodásmódunkban is.


Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?
​A: Művész barátaim, akikkel most nem tudtam találkozni.
T: A Hold.

Hogyan jelenik meg az életedben az újrahasznosítás és a fenntarthatóság?
A: Igyekszem az alapvető dolgokat követni: Szelektíven gyűjtöm a hulladékot, nem használok fölösleges dolgokat, és technikai berendezéseket, részt veszek önkéntes szemét gyűjtésben.
T: A mindennapi életem szerves része.