Hogyan indul egy átlagos napod?

Jógával vagy integral tai chi-val. Ezek a gyakorlatok fizikailag, mentálisan és szellemileg is jól meg tudják alapozni a napomat.

Hol kezdődik nálad az alkotás?

Amikor a kezdeti ráfeszülés, kisebb-nagyobb stressz átbillen, és megjelenik az öröm, a flow-érzés a munkafolyamatban.

Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?

Ahogy változtam, úgy elég különféle alkotókkal, alkotásokkal rezonáltam. Nagyon tág palettát jártam így be. Akik viszont időtállóan hatással voltak rám: Deák Ferenc tipográfus „műhelyvallomása”, a Betű és rajz című zseniális könyve révén. Patrovits Tamás, akinek egy többnapos experimentális animációs workshopján találkoztam ezzel a stop motion animációs technikával is, amivel most dolgozom, és aki bevezetett a nem mainstream animáció világába. De még kiemelném Ütő Gusztávot, volt egyetemi tanáromat is -, aki egyébként kiváló festő, és akcióművész – az alkotáshoz való tágas, teres hozzáállása segített a saját attitűdömön alakítani. De nagyon sok hagyományos grafikai eljárással, kollázstechnikával dolgozó alkotó, tipográfus, fotós vagy akár data illustrator munkája volt rám hatással.

Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?

A legelső emlékem, hogy ablaktakarító szeretnék lenni a HÉV-en. Ekkor még olyan kicsi voltam, hogy az ablakot is alig értem fel, a nagy színes graffitik pedig - a 90-es évekre jellemzően - gyakran beterítették azokat, vagy legalább az alsó részüket, így még annyit sem láttam ki, amennyit egyébként lehetett volna. A kíváncsiság, hogy „kilássak” amögül, amit első blikkre láthatunk, megértsek nagyobb összefüggéseket, ez elég jellemző ma is. De gyerekként szerettem volna még csillagász, divattervező, és politológus is lenni. Később, kamaszkoromban a néprajzosi pálya rajzolódott ki előttem, így etnográfusnak, kulturális antropológusnak tanultam Kolozsváron. Ezután jöttek a(z alkalmazott) művészeti tanulmányok. Az utóbbi években kulturális projektmenedzsment területén dolgoztam, valószínűleg ezzel foglalkoznék most is, ha nem kanyarodok ismét a művészetek felé.

Hol találsz inspirációt?

Ahol nyitott szemmel járok. Sok finom részletben van ott valami, amire azt tudom mondani, hogy megfog. Nagyon szeretek tanulni. Friss élmény, új inspirációforrás számomra, hogy nemrég rábukkantam olyan online platformra, vizuális képzésekre, ahol több vizuális területen is tudom magam képezni, és rengeteg nagyon pontra tett anyagból válogathatok, amik gazdag képi világgal vannak megtámogatva. Persze nagyon sok ilyen fórum van, de ezzel most jóérzéssel is tudok kapcsolódni. De van sok terület, ami nem vizuálisan érint meg, de közvetve inspirálóan tud hatni. Ha arra gondolok, hogy az animációhoz, a vágáshoz, mozgatáshoz hol találok inspirációt, miből merítkezem Akkor azt figyeltem meg, hogy egy fontos faktor a saját tapasztalat. Van egy olyan mondás, hogy a vágáshoz sokkal jobb alapokkal indulnak a zenészek, mint a képzőművészek, vizuális területről érkezők a jó ritmusérzék miatt. A zenéléshez nem volt érzékem, de a mozgásművészetek terén már otthonosabban érzem magam. Azt vettem észre, hogy nagy segítség, nagy löketet ad az animáció, a vágás folyamataihoz ez a saját tapasztalat a testtudatossággal, a tánccal, a belső harcművészetekkel vagy azokból épülő integrált gyakorlatokkal. Testérzet szintjén, belülről jön egy impulzus, hogy a zenére milyen dinamikával, milyen módon indítsak, kössek össze mozdulatokat vizuálisan.

Melyik a kedvenc napszakod? Miért?

Ez változó. Hétvégén a reggeli órákat nagyon szeretem, ha ráérősek, nyugodtak, van idő hosszasan elkészíteni a reggelit, megkávézni, és beszélgetni. A hétköznap estéket pedig akkor szeretem igazán, amikor azt érzem, hogy kerek volt a napom.

Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?

Kabalám nincsen, de nagyon szeretem, ha könyvek vesznek körül – otthon is, de könyvtárakban, könyvesboltokban különösen jó érzés lennem. A tartalmon túl, a fizikai megjelenésük is megérint. Meg tudom csodálni a jó borítókat, az igényes papírlapokat, a finom tördeléseket, vagy azokat a betűtípusokat, ami egyszerre harmonikusak és izgalmasak. Bár ezek önmagukban nem érnek olyan sokat, ha a mondanivaló is nem fog meg. De amikor a kettő találkozik...

Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?

Az aktuális kedvenc Szepes Mária A Vörös Oroszlán című regénye. Ajánlom, hogyha megvan bennünk a nyitottság arra, hogy nem véletlenek, csodák vagy sorscsapások sodorják ide-oda az életünket, hanem az ok-okozat törvényén állhat minden. Ezzel nagyot tud fordulni az, ahogy az életünkre nézünk, és abban a saját felelősségünkre, hogy tudattalanul vagy tudatosan, de mi irányítjuk az életünk alakulását.

Lehet, hogy nincs is tehetség sem - abban az értelemben, ahogy manapság használjuk -, csak lenyomatai vannak azoknak a dolgoknak, amikkel sokat foglalkozott az ember egy-egy élet alatt? A művészetre, zsenikultuszra is egészen más szemszögből lehetne így nézni. Ez számomra nagyon érdekes perspektíva volt, mert beleszülettem a tehetség mitizálásába.

Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?

Annyira meghatározó volt a zene, a koncertélmények az életemben, koncerthelyszínen is dolgoztam, hogy már túlcsordult és átbillent bennem, mostanában nagyon hálás tudok lenni a csendért.

De van, amikor nyomott a kedvem, és más módszerrel nem tudok belőle kijönni, akkor berakok egy jó öreg Kispál számot, és máris egészen helyreállnak a dolgok. Most, hogy az animációkkal dolgozom, és egy adott zenére készül a képi világ, azt szűrtem le, hogy az a jó zene, amit 500-adszorra is meg tudok hallgatni.

Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?

Egyszerű dolgok jutnak eszembe, például amikor úgy egy évtizeddel ezelőtt megvettem az első bérletem a Corvin Rajziskolába, és ahogy hazafelé a Lánchídon átlibegtem örömömben és egy Cseh Tamás számban éreztem magam, vagy amikor kiderült, hogy jó eredménnyel vettek fel az egyetemre, és azt éltem meg, a helyemen vagyok.

Sikernek pedig azt érzem, amikor lekerekedik egy munka, és meg vagyok vele elégedve. De persze fontosak a külső visszajelzések is.

Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?

Azt az élményt, hogy teljesen belemélyedhetek az alkotói folyamatba, nem kell más teendőkkel foglalkozni, ügyeket intézni... Hálás vagyok ezért a lehetőségért, pláne hogy egy olyan szép természeti környezetben valósul meg a program.

Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?

Nincs olyan, hogy kidobjuk valahová a szemetet, nincsen „kint”.

Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?

Szívesen találkoznék egy 9-10. századi arab építésszel, egy középkori iniciálé- és miniatúrafestővel, vagy egy újhullámos francia filmrendezővel.

Hogyan jelenik meg az életedben az újrahasznosítás és a fenntarthatóság?

Amióta az emberi és kifejezetten a női egészségről tanulok, nyomozgatok, és figyelem a saját tapasztalataimat is, hogy milyen összefüggéseket találok, sokkal inkább mélyült gyakorlattá a fenntarthatóság szemlélete. Tisztán rajzolódik ki, hogy micsoda problémákat tud okozni egy-egy ember szervezetében is az a szennyezés, amit az emberiség a környezettel, a talajjal művel. Nem csak egy elv, hogy ami nekünk jó, ami számunkra egészséges például a táplálkozás terén, az jó a környezetnek is. A kínai gyógyászat szépen levezeti, hogy a szervezetünknek milyen szempontok miatt van azokra a zöldségekre, gyümölcsökre szüksége, amik épp abban az időszakban teremnek meg, hogyan segíthetjük ezzel az adott évszakhoz való alkalmazkodásunkat. De az idényzöldségeken kívül, a csomagolás-mikroműanyagok témájától a természetes tisztítószerekig több szegmense van, ahol a hétköznapjaimnak részese a fenntarthatóság.