Hogyan indul egy átlagos napod?

Délután 1-2 fele ébredek, kipihenve az előző napi éjszakáig tartó festést/tervezést. Az általános “reggeli” dolgok elvégzése után vissza is vonulok a szobámba, vagy a pincében lévő festőszobába és hozzálátok a félbe hagyott kép folytatásához, vagy valami zene, film háttérzaj kíséretében ipad-en megtervezem a következő festményt.

Hol kezdődik nálad az alkotás?

Az alkotás folyamata lényegében 3 részre oszlik:

1) Spark/szikra

Mindenekelőtt a hétköznapjaimat igyekszem teljesen nyitott szemmel és odafigyeléssel élni, hogy megtaláljam azt az egy kiindulási alapot amire a képeim épülnek. A Rezidenciaprogram esetében a kép szikráját John Carpenter-nek a „They Live” című filmjében találtam meg, azon belül is 0:35:54-0:35:56 részében, ahol a főszereplő felvett egy napszemüveget, majd meglátta, hogy milyen hazugságoknak, „káprázatoknak” vagyunk kitéve/manipulálva. Ebből a jelenetből különösen megfogott, hogy amikor a szemüveggel a pénzre nézett, azt a feliratot látta, hogy „This is your God”, aztán amikor levette a napszemüveget, akkor csak egy átlagos 10-20 dollárosokat látott.

2) Digitális tervezés

A következő folyamat általában 2-3 napot, – rosszabb esetben 1 hetet – vesz igénybe, amikor a napjaimat a monitor előtt töltöm, közben az Ipad akkumulátorával harcolva igyekszem digitálisan megtervezni a festményt. Az előző példánál maradva, a filmből vett részlethez próbálok kapcsolódó témákat/elemeket keresni (jelen esetben társadalomkritika) majd, amelyek megfognak, vagy egy korábbi gondolathalmazban már megvolt, de még nem használtam fel, azokat lejegyzetelem és ezzel egyidőben meg is rajzolom. Összességében olyan, mintha beülnék egy tanítási órára, ahol a diák és a tanár szerepet egyszerre töltöm be. Ennek a folyamatnak a végén elkészül a digitális verziója a képemnek.

3) Fizikai megvalósítás

A fizikai megvalósítás számomra már könnyebb folyamat, mint a tervezés. Fontos számomra, hogy minél pontosabban átadjam az eredeti tervet és csak kisebb esztétikai változtatásokat eszközöljek rajta. Egy projektor segítségével elkezdem felrajzolni, olykor felfesteni a képet. Viszont mivel ezt a folyamatot nem szeretem félbeszakítani és mindig nagyon izgatott és kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a végeredmény, ezért hajlamos vagyok a festési folyamatot akár 1-2 napi alvás kihagyásokkal (vagy max. 2-3 óra alvással) véghezvinni, hogy hamarabb láthassam a képet teljes egészében.

Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?

Elsőként édesanyámat említeném, mert neki köszönhetem, hogy a rajzolás iránti érdeklődésem kialakult és nem maradt annyiban, mint egy gyerekkori játék, hobbi, „szórakozás”. Más felől édesapám művészeti ízlésének köszönhetem, hogy olyan képekkel találkoztam már gyermekkoromban, amelyek csodálattal töltöttek el, ezáltal megtaláltam azt a stílus irányzatot amiben otthonosan tudok mozogni. A kedvenc művészeim pedig: Andy Warhol, Jean Michel Basquiat, Keith Haring, Roy Lichtenstein, Leonardo Da Vinci.

Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?

Gyerekként mindig arra gondoltam, hogy ugyan ott szeretnék dolgozni, mint ahol apukám is, az újság nyomdában a 日刊スポーツ (Nikkan Supōtsu, The Daily Sports) nevű cégnél, ami Japánban napi szinten a legfrissebb sport híreket közli. Nem különösebben emlékszem arra, hogy miért szerettem volna ott dolgozni, talán csak apukám útját szerettem volna követni. Most, ha bármit kipróbálhatnék a festésen kívül, akkor autóversenyzést választanám mindig is nagyon vonzott a sebesség.

Hol találsz inspirációt?

Igyekszem mindenre figyelni, mindent elemezni, ami körülvesz. Annyi mindenre, hétköznapi dolgokra képes vagyok ráfeledkezni, belelátni valami érdekeset, ami mások számára semmiség. Ezért is érdekes, amikor a vásznon az a „semmiség” mégis megmutat „valamit” a néző számára, gyakorlatilag az egyik célom, hogy elgondolkodjanak a nézők a látott alkotáson.

• utazás során látott dolgok

• akár a városban

• tv -> film/sorozat/dokumentumfilm/

• zene

• egy étkezés során étteremben

• beszélgetés barátokkal

• család

• édesanyámtól, édesapámtól történetek

• stb.

Az előzőek mellett vannak fix források, amihez nagyon sűrűn visszatérek. Lassan már valamiféle „védjeggyé” válnak.

• biológia

• filozófia

• ikonikus műalkotások

• történelmi személyiségek

• márkák/logók

Melyik a kedvenc napszakod? Miért?

Az esti, hajnali időszak a kedvencem. Talán azért is vonzott jobban mindig az éjszaka, mert gyerekként az este 8-9 utáni időszak egy ismeretlen dolog volt. A szülők lefektettek aludni, majd arra ébredtem, hogy újra világos van és lemaradtam egy időszakról, ezért mindig is nagy kíváncsisággal töltött el, hogy mi lehet ilyenkor, ami miatt ennyire sürgős lefektetni a gyerekeket. Másfelől praktikus oka is van az éjjeli aktivitásnak; mivel még mindig édesanyámékkal élek otthon a két kis öcsémmel, így napközben állandó a nyüzsgés, ezért inkább az estét, éjjelt választom az alkotásra, mert akkor nyugodtabb és csendesebb a ház.

Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?

A tárgyakhoz való viszonyom eléggé érdekes dolog, talán túlzottan ragaszkodom hozzájuk. A szüleim már 2 éves koromban elváltak. A nyarakat apukámnál töltöttem, az óvoda/suli időt anyukámmal.

Emiatt nem nagyon volt olyan, hogy mind a kettőjükkel egyszerre tudtam volna időt tölteni, ezért a tárgyak, amiket kaptam tőlük, azok jelképezték őket számomra, nagyon ragaszkodtam hozzájuk. Talán ennek köszönhetően mindig nagyon megbecsültem és vigyáztam is arra, amit kaptam. Az egyik nyaralás alatt kaptam a barátnőmtől egy követ, amit a tengerparton hosszas keresés után nekem választott, azt is nagy becsben hordom magammal a pénztárcámban mindenhová.

Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?

Niccolò Machiavelli-től a „Fejedelem” című könyvet emelném ki. Azért tartom érdekes olvasmánynak, mert a világ minden pontján találkozunk azzal, hogy az emberek elégedetlenek a sorsukkal és az őket irányító hatalommal. Ez a könyv rávilágít a hatalom működésére, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy az uralmat a leghosszabb ideig fent lehessen tartani, ezek mellett leírja továbbá a szomorú valóságot is az emberek működéséről. Számomra egyfajta tükröt mutat a társadalmak berendezkedéséről, mely mit sem változott Machiavelli óta…

Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?

2Pac-től a „Brenda’s Got a Baby”

Azért tartom egy nagyon fontos zenének az összes száma közül, mert nagyon sok társadalmi problémára világít rá, mint:

• Gyerekmolesztálás

• Családon belüli erőszak

• Szegénység hatásai

Illetve azt is bemutatja, hogy egy ember problémája hogyan tudja befolyásolni az egész közösséget.

Mindig érdekesnek tartottam, hogy egy ilyen fontos problémákkal foglalkozó számot (ami mellesleg egy igazi lány történetét írja le) miért nem adta ki elsőre a lemezkiadó, valószínűleg mert lehangoló a témája. Emiatt mindig elgondolkodom, hogy hány olyan dolog lehet még visszatartva a nagy közönség elől, ami ekkora értéket hordoz magában. Az való igaz, hogy nehezen emészthető a nyilvánvaló negatív tartalma miatt, ezért sokan nem tudják befogadni. Olyan, mintha az emberek nem szeretnék, ha “felnyitnák a szemüket”, mintha nem szeretnének tudni a valós élet nehézségeiről, mintha struccként a homokba dugnák inkább a fejüket, mintsem meglássák a valóságot. De nem élhetünk álomvilágban, mert amíg nem vagyunk hajlandóak észrevenni a problémákat, addig megoldást és orvoslást sem tudunk rá találni.

Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?

2020-ban a covid alatt egy gerilla akció keretében kint hagytam a város különböző pontjain festményeket azzal a céllal, hogy esetleg később érni fognak valamit, így értéket/pénzt tudok adni a megtalálóknak. Nemrégiben kaptam egy üzenetet egy hölgytől, akinek a fia hazavitte az egyik festményem 3 évvel ezelőtt és nagyon örülnek a képnek, a mai napig ott lóg a szoba falán és gratulálnak a sikereimnek. Számomra ez a visszajelzés egy emlékezetes és nagyon kedves pillanat volt.

Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?

Mint mindig, most is nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ezzel az új feladattal, hogyan birkózom meg és mi fog kisülni belőle, hiszen ez egy teljesen más szituáció, mint ahogy én általában alkotni szoktam.

Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?

Azt szeretném, hogy az emberek gondolkozzanak el magának a felhasznált anyagoknak a múltján, jövőjén, melyhez erősen kapcsolódik a festmény témája, a múlt, a helytelen döntések a történelemben, melyet az emberiség folyton, újra meg újra megismétel…

A kép mártírokat fog ábrázolni, emléket állítva nekik illetve tanulságot az emberiségnek, hogy mielőtt ismét olyan embereknek lehetetlenítik el a sorsát, aki a köz érdekében jót igyekszik cselekedni, ne tegyék, inkább igyekezzünk kiállni ezekért az emberekért. A történelemben sokadjára is előfordult már, hogy miután hasznát vesszük és kihasználjuk minden gondolati értékéből, odébb rúgjuk, eldobjuk, akárcsak egy felesleges tárgyat. Igyekezzünk a dolgok mögé látni és ne csak azt elfogadni, ami a szemünk előtt van.

Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?

Tupac Amaru Shakur.

Hogyan jelenik meg az életedben az újrahasznosítás és a fenntarthatóság?

Sajnos be kell valljam, hogy lehetnék környezettudatosabb is. Viszont, amire nagyon próbálok odafigyelni, hogy minél kevesebbet pazaroljak, legyen az étel vagy anyag, amivel dolgozom. Minden dologból igyekszem kihozni a maximálisat. A festésnél is szeretek maradék, vagy talált dolgokból (lécek, lepedők stb.) festhető felületet készíteni, mert szerintem a festmények esetében nem az számít, hogy mire készül az adott kép, hanem hogy mi kerül rá és mit üzen.