top of page
Tóth-Vásárhelyi Réka
Kokeshi japán fababa készítő iparművész
Tóth-Vásárhelyi Réka
Kokeshi japán fababa készítő iparművész
A BalaTones rezidenciaprogram következő művésze:

Hogyan indul egy átlagos napod?

Érdekes kérdés, mert nehezen tudom milyen az átlagos, nálam minden folyamatos mozgásban van, mindig változik. Ami biztos, a kora reggelek. A gyerekek iskolába indulása körül forognak, majd kicsit kényszeresen rendet rakok és utána kb. 10 óráig olyan vagyok én is mint egy iskolás, szinte minden nap van valamilyen online órám, jóga, torna, ének, nyelv, tarot..stb. Ezután ebédet főzök és utána indulok dolgozni, ezért sokszor késő éjszakáig festek.


Hol kezdődik nálad az alkotás?

Én azt gondolom alkotás az egész élet. Alkotok rendrakás közben is, mindig alakítok valamit a házban, de alkotás a főzés is, sose használok receptet, intuitívan szeretek kísérletezni. Alkotás lehet az életünk összes mozzanata, ha mi azzá tesszük, rajtunk múlik, hiszen egyetlen szépen elhelyezett virág is lehet maga a kompozíció. Szeretem ezt a napi áramlást, éppen ezért minden inspirálhat a munkámban is, és onnan, hogy megszületik az új ötlet, máris az alkotás folyamatában vagyok.


Ki/kik voltak rád nagy hatással művészetileg?

Japán mesteremet említeném első helyen, Aoki Ryoka-t, császári kitüntetett művész, az ő befejezetlen munkáin sokat dolgozom, erős kötelék fűz hozzá. Azután a Kobe Egyetemen, a szobrászat tanárom Jun Tsukawaki nagyon nagy hatással volt rám, sokat tanultam tőle.

Kortárs művész társaim is folyamatosan inspirálnak, sokakkal együtt is dolgozom, szeretem ezeket a közös alkotási folyamatokat.


Mi akartál lenni gyerekkorodban? Mi lennél most, ha nem a művészettel foglalkoznál?

A művészet mellett van egy pár végzettségem, bár azok is mind köthetőek a művészethez, vagyok óvónő, tanítónő, rajztanár, textiltervező, lakberendező. Gyerekkoromban lakberendező szerettem volna lenni, imádtam tereket berendezni, már a babaházakban is ez volt a kedvencem, bútorokat és függönyöket készítettem, majd babaruhákat varrtam. Most kalapkészítést tanultam a MOME-n. És ha valamit még kipróbálhatnék, akkor 3 foglalkozás van a listámon: parfümőr, asztalos és kertész...de ezekkel még várok.


Hol találsz inspirációt?

Mindenhol! Imádom a szimbólumokat, főleg a japán szimbólumokat, és letűnt korok titkos jelrendszereit. Nagyon sokat olvasok különböző népcsoportok kulturális szokásairól, hitrendszeréről, ezek mindig feltöltenek új ötletekkel.


Melyik a kedvenc napszakod? Miért?

Inkább esti ember vagyok, rajongok a naplemente varázslatáért, a változatos színeiért és a megnyugvásért, amit akkor érzek mikor a rózsaszínes fények töltik be teret.


Van kedvenc tárgyad, kabalád? Mi az és miért?

Buddhista hitben élünk a családommal és az ima mala-m, ami velem szokott lenni. Japánban egy zarándokúton kaptam egy szerzetes nőtől.

Emellett nagyon szeretem az ásványokat, mindig kedvem szerint magamhoz veszek reggelente egy-két ásványkarkötőt.


Mi a kedvenc olvasmányod és miért ajánlanád?

Uhh, ez nagyon nehéz kérdés, mert rengeteget olvasok, de főleg tudományos könyveket és ahogy már imént említettem kultúrákról, szimbólumokról szóló könyveket. A regények közül, picit fanatikusan, tudom, de az összes magyar nyelven megjelent japán regényt olvastam, és a Murakami Haruki könyvek a kedvenceim, mert olyanok mintha újra Japánban lennék, minden helyszín ismerős benne.


Mi a kedvenc zenéd és miért volt rád nagy hatással?

3 éve intenzíven tanulok énekelni, nagyon szeretem, teljesen kikapcsol, de nagyon nehéz testi edzés is egyben, azonban ez alapján hallgatom azóta a zenéket is, mi az, amit el tudok énekelni és mit nem. A líraibb számokat szeretem. Ha festek, akkor viszont a zongora a legjobb, az lehet klasszikus, jazz vagy modernebb műfaj is.


Mi az eddigi legemlékezetesebb élményed, sikered művészetileg?

Minden idők első külföldieként japán kokeshi versenyeken kapott díjaim, nagyon jó érzéssel töltenek el. És a Japán Kereskedelmi, Iparügyi és Gazdasági Miniszter fődíjára is büszke vagyok, illetve, hogy a császári család néhány tagjának is be lettem mutatva, de legjobban annak örülök, hogy a kokeshi készítők befogadtak maguk közé, úgy, hogy Japánban ez egy zárt férfi társadalmi réteg.


Mit vársz leginkább a rezidencia időszaktól?

Elmélyülést. Többféle új technikával való kísérletezést. A helyi természetben található anyagok felhasználásával való alkotást, pl. kövek, termések, fák, növények...stb. Jó érzés lesz két hétig megállás nélkül dolgozni, sokszor megnehezítik a dolgom a napi teendők miatti megállások, hiszen szeretek folyamatosan alkotni.


Mit szeretnél üzenni a rezidencia alatt készülő alkotásoddal?

A természet fontosságára, tisztaságára, egyszerűségére és szépségére szeretném felhívni az emberek figyelmét. Jó lenne, ha minél több ember megnyílna a természet felé alázattal és tisztelettel, hogy tudatosodjon mindenkiben, hogy csak a Földdel összhangban tudunk teremteni és élni, túlélni!


Ki lenne az álom vacsora vendéged egy rezidenciás estén?

Azt hiszem Istennel szeretnék leginkább együtt tölteni egy estét, annyi kérdésem lenne hozzá!


Hogyan jelenik meg az életedben az újrahasznosítás és a fenntarthatóság?

Vagy régi kokeshi fababa alapokat dolgozok át újra, vagy innen- onnan lehullott faanyagokat használok fel, illetve olyan is volt, hogy valaki a szeretett fájából, amit ki kellett vágni veszélyesség miatt, hozott egy darabot, hogy abból készítsek babát. Sima vizes festéket használok festéshez, és papírba, illetve furoshikibe, textil kendőbe csomagolok

bottom of page