Gyönyörködni az újjászületésben

"A művésztelepen egy új szoborsorozatom első darabja készült el teljesen a tervezéstől az utómunkálatokig. Betont és újrahasznosított üveget használtam alapanyagul, mely utóbbihoz régi törött üvegtárgyaim adták a kiindulópontot. Ezeket a korábbi tönkrement üvegpoharaimat előzőleg kemencében újraolvaszottam, és így megújulva építettem be őket a zsaluba. Az üveget led fénnyel világítottam meg, ezzel is kiemelve a centrális kompozíció közepét."

Újrahasznosítás

"Számomra az újrahasznosítás egyik fontos része a szépség. Igazán rajongani a szép tárgyakért tudunk, persze még lehetnek viccesek, hasznosak, meg kedvesek, de alapvetően szükséges egy olyan esztétika, amivel azonosulni tudunk a lelkünkben, ahhoz, hogy ragaszkodjunk is ahhoz a tárgyhoz. Ezekhez az üvegdarabokhoz - amiket ehhez a projekthez használtam fel - emlékek kötnek, voltak olyan poharak, amiken sokat dolgoztam, megcsiszoltam, gravíroztam, savaztattam őket, szeretgettem, és készültem arra, hogy majd egyszer jó kezekbe kerül, valakinek az otthonában méltó helyen lesz, de sajnos darabjaira tört mielőtt elindulhatott volna az útján. Ezek fura, kis gyászfolyamatok számomra, nehezen tudom elengedni ezeket az apró eltört álmokat, gyűlnek a polcaimon, foglalják a helyet, várnak a sorsukra… Ezért érthető módon nagy örömmel fogtam hozzá újrahasznosításuknak. Új formájukban kiemelt helyet kaptak a szobraimban."

Természet 

"Ennél a szoborsorozatomnál a természetben ismétlődő, több helyen megjelenő organikus mintázat hatott rám legerőteljesebben. Növényi részek metszetei voltak az előképek, ezeknek érzetével foglalkoztam. A művek közepén mintegy zárványként , egy belső védett helyen elrejtett magként foglal helyet a színes újrahasznosított üveg. A formák organikusan alakultak ki, improvizatív módon, és sok asszociációs rétegük lett. A rajzolat, ami született egyszerre emlékeztethet minket egy szem íriszére, vagy egy narancs metszeti képére... Az első szobor magától formálódott, aztán megtetszett a kialakult forma, és így már azt tudtam ismételni, felidézni. Ösztönös formák ezek, nem hosszú töprengés eredményei, inkább régóta bennem dolgozó álomképek megtestesülései. Mindegyik szín, amit használtam valamilyen helyi szín élményre utal. A kék üveg az ég, a zöld a Balaton, a rózsaszín a gyümölcsfák virágainak szirmai... Mind formailag, mind technikai szempontból rég alakuló energiák, hosszú ideje bennem élő érlelődő folyamatok eredménye ez a sorozat, aminek első darabja ez a rózsaszín közepű plasztika."

- Szilágyi Csilla